Habár egy évszázaddal ezelőtt még mintegy 100.000 tigris élt szerte Ázsiában, mára a szabad természetben élő állományukat legföljebb 7.000 példányra becsülik, korábbi elterjedési területének pedig már csak 7%-án fordul elő. Nyolc alfajából három már ki is halt: a bali tigris (Panthera tigris balica) az 1940-es években, a kaszpi tigris (Panthera tigris virgata) az 1970-es években, a jávai tigris (Panthera tigris sondaica) pedig az 1980-as években tűnt el végleg a Földről.

Öt élő alfajából három kritikusan veszélyeztetett: a szibériai tigris (Panthera tigris altaica) állományát 437-506, a szumátrai tigrisét (Panthera tigris sumatrae) 400-500 egyedre, míg a dél-kínai tigrisből (Panthera tigris amoyensis) ma már mindössze 20-30 egyed élhet. A másik két alfaj helyzete sem sokkal jobb: a bengáli tigris (Panthera tigris tigris) állománya 1.300-4.735 egyedből állhat, az indokínai tigrisből (Panthera tigris corbetti) pedig 1.180-1.790 egyed élhet.

A tigris fennmaradását elsősorban az orrvadászat és az élőhelyek tönkretétele veszélyezteti. A tradicionális keleti gyógyászatban több mint 3.000 éve használják a tigris különféle testrészeit: csontjait, szőrét, belső szerveit. Egyes területeken kíméletlenül üldözik őket, mivel veszélyt jelentenek a háziállatokra is, valamint néhány egyed emberevővé válik. Mivel a tigris élőhelyének csúcsragadozója, így meghatározó szerepe van a teljes életközösség fennmaradásában.